Felnőtt ember létemre félek....

Kb.20 perce kijöttem a lépcsőhazunkbol es az utcafronti bejaratnal 5-6 , láthatóan illuminalt fiatal (17-25 évesek talán) meglátva, hogy nyílik egy egyébként kulcs nélkül nem nyitható rács, be akartak jonni.

Nem az egyetemi docensek közül valók voltak, meg csak nem is az MTA rendes tagjai....if you know what I mean.

Megkerdeztem, hova-hova, mire a falkavezer azt valaszolta, hogy vege a bulinak, haza. Nyilván nem ismerek mindenkit a hazban, de őket még sosem lattam, megkerdeztem, hol laknak, mire odavetette, hogy az első emeleten. (Nagy valószínűséggel nem. Kicsi ház.)

EDIT: Es visszakerdezett, hogy es Ön hanyadik emeleten lakik?

(Ezt akkor ugy ertelmeztem, hogy ő ugy vette, hogy amennyire en nem ismerem, bar itt lakik, megmutatja, hogy ő sem ismer engem, pedig en "is" itt lakom. Most már nem igy gondolom. Most már inkabb fenyegetesnek gondolom, hogy "akár meg is kereshetünk" - persze, ilyen nem hangzott el, ez csak most jutott eszembe)

De persze nem mertem arcoskodni, kileptem az ajton es megtettem pár lépést, de amikor lattam, hogy az egész horda betódul a hazba, visszafordultam es telefonalast szinlelve visszamentem.

Erre elkezdett ugyanaz a srac kotozkodni velem, hogy persze, hivjam a rendőrséget, mindjárt hatot, hívjam csak oket, stb...felmenekultem a lépcsőn.

Sajnos mennem kellett valahova, igy par perc lépcsőn való lapulas után ujra lemereszkedtem. Sehol nem voltak a hazban, kimentek. Az utcán meglattam oket, kb 10 méterre a háztól, igy kerülővel mertem csak eljönni.

Most rettenetesen fosok, mi van, ha hazaérek es kozben valahova (...) betornek ezen idő alatt. Tudom, fenyes nappal vam, vasarnap délelőtt, de akkor is....