Szerintetek mit kellene tennem ebben a helyzetben?

Pár hónappal ezelőtt találkoztam egy férfivel munkahelyen. Afféle első látásra szerelem volt részemről, az első kézfogásunk óta. A külsejével megfogott, az első találkozás alkalmával nagyon jól megértettük egymást, úgy gondolom a szimpátia mindkettőnk részéről megvolt, hiszen éreztem, hogy keresi a közelségben, a testbeszéde is árulkodó volt. Van amikor az ember érzi, hogy kölcsönös a vonzalom mentálisan és fizikálisan is. Miután elköszöntünk arra lettem figyelmes az engedélykérések között, hogy jött egy flörtölős üzenet tőle, úgy hogy csak a keresztnevemet tudta, de így is megtalált.Akkor még elég rövidre zártuk a beszélgetést, úgy gondolom azért ,mert nem adtam neki konkrét jeleket, ezt írta is később. Elég nagy a korkülönbség köztünk,én jelenleg egyetemre járok (20y), ő már dolgozik(30y). Nem gondolom, hogy ez problémát jelentene, én alapjáraton érettebb vagyok a koromnál, tudatos vagyok az életemmel kapcsolatban is. Később megint elkezdtünk beszélgetni egy platformon, konkrétan mindenről is beszéltünk,úgy tűnt nagyon egy hullámhosszon vagyunk, ő is említette, hogy értelmesebb vagyok a koromnál, a külsőm számára csak extra, de igazán a személyiségem fogta meg. Mesélt a volt kapcsolatairól, az életében mindenről, mélyebb témákba is belementünk, lelki sebekről is, jövőbeli tervekről, szexualitás is jelen volt a beszélgetésben bőven, szóval tényleg nagyon összhangban voltunk. A randi tervezése már folyamatban volt, amikor nekem elkezdődött a vizsgaidőszak. Mivel ő küzdősportot is űz, történt vele egy baleset, eltörte a lábát. Így nyilván el kellett ezt napolni, felmerült az ötlet,hogy meglátogatom, de én ezt egyelőre még nagyon személyesnek tartottam, úgy hogy csak 1x találkoztunk munkakapcsolatban. Illetve úgy éreztem, nem igazán erőltette azt sem, hogy meglátogassam, tudom, hogy itt én is kezdeményezhettem volna, de nekem jól esett volna ha kissé jobban erőlteti. Írta, hogy bármikor ráér, ezt beszíveztem, azóta nem válaszoltam neki, de ő sem keres. Tisztában vagyok vele, hogy ezt elrontottam valamilyen szinten. Ennek ellenére tényleg nagyon érdekel, szeretném megismerni. Úgy érzem őt is nagyon érdekeltem, hiszen konkrétan már tervezgette hova akar majd elvinni nyaralni, mennyire érdekli milyen vagyok valójában, tudni akar rólam mindent, tényleg az a szintű rajongás amit ő tanúsított irányomba nagyon jól esett, hiszen külsőleg is maximálisan az esetem, és mentálisan is nagyon hasonlítunk. Most már egy jó ideje mégsem keres, tudom, hogy ez valószínűleg az én hibám, de ha annyira érdekeltem volna, mint ahogyan éreztem.Bízom benne, hogy miután lekerül a gipsz tudunk majd randevúzni. Talán keresnem kéne, nem túl késő még? Érzem, hogy lesz köztünk még valami, és tudom, hogy hibáztam. Olyan ember vagyok, hogy általában nem keresek férfiakat először, ez mindig is így volt, tudom, hogy ez a felfogás egyszer a vesztem is lehet. Szerintetek mit kellene tennem? Létezik szerelem első látásra, olyan szinten, hogy egyszerűen nem tudom elfelejteni?